- Hol vagyok.? - szinte suttogtam de az a nő meghallotta, és szüleimmel rohant hozzám..
- Ez hihetetlen ilyet még nem láttam.. - csodálkozott és valami fényt világított a szemembe - Tökéletes.. - motyogta magában valami teszteket csinálhatott, mert utána egy lapra írogatott..
- Kislányom jól vagy.? - hajolt fölém anya kisírt szemekkel.
- Hol van Sunggie.? - kérdeztem őket hangosabban, és felültem az ágyon.
- Feküdj vissza HeeRa - fogta meg a vállam apa és láttam hogy könnybe lábat a szeme, és direkt terelik a témát.
- Na.? - néztem rájuk kérdőn.. - Hol van a nővérem?? - szinte már üvöltöttem és az egész folyosón hallhatták. Anya ráborult apa vállára és zokogni kezdett.. Nem értettem, nem mondtam semmi sértőt, mégis sírt - Anyu mi a baj.?? -fogtam meg a vállát.
- Balesetet szenvedett.. - mondta a doktornő.
- Mi.?? Hol van, melyik szobában.?
- Nincs a kórház területén - nézett rám az ápoló.
- Akkor nincs már semmi baja.? ^^
- Nem teljesen.. - csönd lett, ez a kínos csönd, nem értetem hogy mi folyik körülöttem.
- Él még.? - néztem rá anyuékra könnyes szemmel. Nem válaszoltak.. Szívem szakadtából sírni kezdtem, életemben nem sírtam még így.. Mintha egy kést döftek volna a szívembe.. Elvették a másik felem..
- Kérem most menjenek ki.!- parancsolt rá az ápolónő szüleimre. - Hé ne sírj figyelj hozzak valamit enni.? - kérdezte kedvesen.
- Nem fogok megnyugodni felkötöm magam a p*csába is, hagyjanak a kajájukkal.!
- Figyelj, meg tudlak érteni átérzem a helyzetedet, de ne tégy öngyilkossági merényletet, nem lesz jobb, hidd el. - nyugtatott és közben a vállamat simogatta.
- Hogy tudnál megérteni.?! Neked nem halt meg a testvéred, a legjobb barátnőd egyben.!
- De igen is meghalt a testvérem, a bátyám..
- Tessék.? - néztem rá értetlenül, de ekkor a fiatal hölgynek egy könnycsepp gördült le arcán. - Bocsánat én nem tudtam, kérem ne...
- Nem, semmi baj. - vett fel egy műmosolyt. - Figyelj, én most ki megyek és addig nyugodj meg aludj akár.
- Rendben. - mosolyogtam rá.
Kb. így néztem ki, amikor megtudtam hogy a legcsodálatosabb nővér a világon elhunyt.
Sápadt voltam, erőtlen. Levegőt nem igazán kaptam, és mintha mellkasomba egy kést szúrtak volna, és még vagy 3szor meg is forgatták bennem.
*az ápoló nő anyuékkal amit beszélt*
- Elég jó állapotban van, meg kell nézni, hogy fel tud-e állni, de a tesztek elég jók lettek, mivel kómába volt, még pár tesztet meg kell csinálni, és megmondhatjuk, mikor mehet haza, és hogy nincs-e belső vérzése, stb stb.. - mesélt az állapotomról egy másik asszisztens sápadt arccal.
- De ugye fel épül.? - kétségbeesetten kérdezte anya.
- Nem ígérhetek semmit.
Fel akartam állni, de összeestem, de csak apa vette észre és besétált, és felsegített.
- Vigyázz.!
- Jól van, jól van máskor erre számítok. - mondtam
- Máskor.? - nézett rám kérdőn. - Remélem többször ilyen nem lesz, mint most.!
- Hát én se vágyom rá.
- Na gyere nagy lány csináljuk meg a teszteket - jött be mosolyogva a doktor bácsi. :3
- Ööö nem kell neki tolókocsi mert most is elesett.. - beszélt apa.
- Ja persze hozzuk is. :D
Meg csináltuk a teszteket és MAJDNEM minden jó volt kivéve 1et. :/
- Azt hiszem hogy a bordája sérült. - nézett aggódva a szüleimre. - Igen, eltört. Ezt még meg kell műteni és 2 hét múlva haza mehetsz.
- Tessék.? 2 hét.??! - idegeskedtem. - Annyit nem bírok itt feküdni.!
- 1 hét amíg meg tanulsz újra járni és még egy hét pihenés, a törés miatt - nyugtatott az egyik ápolónő.
Mikor toltak ki a menő járgánnyal előttem ment el 2 cm-re egy szike majdnem átvágta az orrom de senki se tudja hogy honnan jött..
- Ez meg mi a jó szent Mariska néni volt.? - fordultam meg.
- Öhh nem tudom mi történhetett. - mentegetőzött az ápolónő.
- Kicsim jól vagy.?! - tört oda mellém a fater és a muter.
- Igen semmi bajom nincs jól vagyok.. még.
Elvittek aludni, és másnap reggel leizzadva keltem fel a szívem majdnem kiugrott a helyéről. Rosszat álmodtam. Egy erődben futottam és véres volt a kezem egy férfi jött utánam, bicskával. Megakart ölni de nem tudom miért. Mikor felriadtam meg akartam keresni a hajgumimat hogy össze kössem vizes hajam, de nem találtam be néztem az ágy alá ott volt. Be akartam nyúlni érte de nem értem el. Beljebb nyúltam, és pókok kezdtek mászkálni a kezemen és ekkor felébredtem de most tényleg. Ekkor megpillantottam magam előtt egy kis dobozt benne volt egy cetli és ez állt rajta...
- Akkor nincs már semmi baja.? ^^
- Nem teljesen.. - csönd lett, ez a kínos csönd, nem értetem hogy mi folyik körülöttem.
- Él még.? - néztem rá anyuékra könnyes szemmel. Nem válaszoltak.. Szívem szakadtából sírni kezdtem, életemben nem sírtam még így.. Mintha egy kést döftek volna a szívembe.. Elvették a másik felem..
- Kérem most menjenek ki.!- parancsolt rá az ápolónő szüleimre. - Hé ne sírj figyelj hozzak valamit enni.? - kérdezte kedvesen.
- Nem fogok megnyugodni felkötöm magam a p*csába is, hagyjanak a kajájukkal.!
- Figyelj, meg tudlak érteni átérzem a helyzetedet, de ne tégy öngyilkossági merényletet, nem lesz jobb, hidd el. - nyugtatott és közben a vállamat simogatta.
- Hogy tudnál megérteni.?! Neked nem halt meg a testvéred, a legjobb barátnőd egyben.!
- De igen is meghalt a testvérem, a bátyám..
- Tessék.? - néztem rá értetlenül, de ekkor a fiatal hölgynek egy könnycsepp gördült le arcán. - Bocsánat én nem tudtam, kérem ne...
- Nem, semmi baj. - vett fel egy műmosolyt. - Figyelj, én most ki megyek és addig nyugodj meg aludj akár.
- Rendben. - mosolyogtam rá.
Kb. így néztem ki, amikor megtudtam hogy a legcsodálatosabb nővér a világon elhunyt.
Sápadt voltam, erőtlen. Levegőt nem igazán kaptam, és mintha mellkasomba egy kést szúrtak volna, és még vagy 3szor meg is forgatták bennem.
*az ápoló nő anyuékkal amit beszélt*
- Elég jó állapotban van, meg kell nézni, hogy fel tud-e állni, de a tesztek elég jók lettek, mivel kómába volt, még pár tesztet meg kell csinálni, és megmondhatjuk, mikor mehet haza, és hogy nincs-e belső vérzése, stb stb.. - mesélt az állapotomról egy másik asszisztens sápadt arccal.
- De ugye fel épül.? - kétségbeesetten kérdezte anya.
- Nem ígérhetek semmit.
Fel akartam állni, de összeestem, de csak apa vette észre és besétált, és felsegített.
- Vigyázz.!
- Jól van, jól van máskor erre számítok. - mondtam
- Máskor.? - nézett rám kérdőn. - Remélem többször ilyen nem lesz, mint most.!
- Hát én se vágyom rá.
- Na gyere nagy lány csináljuk meg a teszteket - jött be mosolyogva a doktor bácsi. :3
- Ööö nem kell neki tolókocsi mert most is elesett.. - beszélt apa.
- Ja persze hozzuk is. :D
Meg csináltuk a teszteket és MAJDNEM minden jó volt kivéve 1et. :/
- Azt hiszem hogy a bordája sérült. - nézett aggódva a szüleimre. - Igen, eltört. Ezt még meg kell műteni és 2 hét múlva haza mehetsz.
- Tessék.? 2 hét.??! - idegeskedtem. - Annyit nem bírok itt feküdni.!
- 1 hét amíg meg tanulsz újra járni és még egy hét pihenés, a törés miatt - nyugtatott az egyik ápolónő.
Mikor toltak ki a menő járgánnyal előttem ment el 2 cm-re egy szike majdnem átvágta az orrom de senki se tudja hogy honnan jött..
- Ez meg mi a jó szent Mariska néni volt.? - fordultam meg.
- Öhh nem tudom mi történhetett. - mentegetőzött az ápolónő.
- Kicsim jól vagy.?! - tört oda mellém a fater és a muter.
- Igen semmi bajom nincs jól vagyok.. még.
Elvittek aludni, és másnap reggel leizzadva keltem fel a szívem majdnem kiugrott a helyéről. Rosszat álmodtam. Egy erődben futottam és véres volt a kezem egy férfi jött utánam, bicskával. Megakart ölni de nem tudom miért. Mikor felriadtam meg akartam keresni a hajgumimat hogy össze kössem vizes hajam, de nem találtam be néztem az ágy alá ott volt. Be akartam nyúlni érte de nem értem el. Beljebb nyúltam, és pókok kezdtek mászkálni a kezemen és ekkor felébredtem de most tényleg. Ekkor megpillantottam magam előtt egy kis dobozt benne volt egy cetli és ez állt rajta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése